Szilágyi-Portál

Mátyás király után a török uralom következtében Magyarország amolyan Európa Ázsiába nyúló hátsóudvarává vált a XVIII. XIX. századra.Széchenyi sokszor utazott külföldre, fiatal katonaként is sok időt töltött nyugaton, Ausztrián kívül főleg Franciaországban és Angliában. Ezek nagyhatalmak, gazdagok, fejlettek. A Legnagyobb Magyar azon fáradozott, hogy minden téren, amelyen Országa elmaradt ezektől, az ő mintájukra bevezesse, meghonosítsa, fejlessze. Ez sikerült is Neki, mert elérte, hogy a léha nemtörődömségből felrázza a nemességet, példamutatóan hozott áldozatot az Ország javára, azzal kezdte, hogy egy évi jövedelmét ajánlotta fel a magyar nyelv fejlesztésére, a Tudományos akadémia megalapítására. Ezt az Országgyűlésen jelentette ki és felkérte a többieket is a követésére, aminek sokan eleget tettek, persze nem ilyen nagy adománnyal. Így vált lassan a közügyek iránti közömbösségből az Országgal való törődés erénnyé, dicsősséggé. A fejlődést az 1848-as forradalom bukása állította meg. Széchenyi továbbra is dolgozott a háttérben, Deák meg az Ő híres bölcsességével kihozta, ami ilyen vert helyzetben lehetséges volt. Az 1867-es kiegyezés Magyarország számára egy új korszak kezdetét, a nyugathoz való felzárkózás és a helyreállítás - konszolidáció első lépését jelentette. Megkezdődhetett a gazdasági és politikai élet megerősödése, a társadalom fejlődése, az oktatás és művelődés fellendülése.Az Ország fejlődésének anyagi fedezetét a hitelpolitika, bankok és takarékpénztár létesítése biztosította, amelyet Széchenyi még a Forradalom előtt elkezdett. A hazai és nagyfokú külföldi tőke beáramlása segítségével az ipar – nehézipar - vasérctermelés, vasutak, hajók, gépek, az Államvasutak az Ország legnagyobb vállalatává fejlődött. A könnyűipar – elsősorban az élelmiszeripar – malomipar fejlődött európai szintre, szesz és cukorgyártás is megjelent. A mezőgazdaságban jelentősen megnőtt az ország szántóterülete, megszűnt a háromnyomásos gazdálkodás, eltűnt az ugar, megjelentek a gépek, vetésforgó, kertgazdálkodás, istállóban való állattenyésztés. A közlekedésben a vasút mellett megszerveződött a távíró- és postaszolgálat, a hajózás európai színvonalra emelkedett. A kialakult modern államháztartás, bevételei az egyenes adó, az államvasutak jövedelme és a fogyasztási adókból származott.A forradalom vívmányai a kiegyezéssel, bár csonkultak, mégis részben megvalósultak, és így minőségbeli, az említett gazdasági mellett, társadalmi átalakulás kezdődött, a földbirtokos – feudálisból a tőkés – kapitalista rendszer felé – békés forradalom. A gépesítés és belterjes – intenzív – gazdálkodás következtében a földbirtokokról felszabadult munkaerő a városok, a polgáriasodás, a kisipar, a gyáripar, a közlekedés, a közélet új szakmái felé irányultak. Ezekhez nagyobb hozzáértés, szakmai és általános, képzettség, tankötelezettség, az oktatás korszerűsítése kellett, amely magasabb szintű közoktatási és művelődési képzést eredményezett. A közművesítés – infrastruktúra – az építőipart fejlesztette. A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is. A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.) Az Eötvös József által javasolt nemzetiségi törvény: az alsó- és középfokú oktatást támogatja; nyelvhasználatot biztosítja ott, ahol megfelelő a nemzetiségek aránya; bizonyos mértékű kulturális autonómiát biztosított.A Forradalom szelleme, lelki ereje – az adott helyzetben - méltóképpen testesült meg – materializálódott európaivá, ha nem is átlagossá, de a fejlődés ütemét tekintve rendkívülivé. Magyarország a kiegyezést követő három évtized alatt modern európai álammá vált, szívében a világvárossá növekedett Budapesttel a fejlett nyugati országokhoz való teljes fölzárkózás küszöbére érkezett. Ez a siker pedig egyelőre feledtetni tudta a jövő bizonytalanságát, az ellentéteket a Monarchián belül és annak szaporodó ellenfeleit a határokon túl.